Közfoglalkoztatási arcképcsarnok 6.: lelkes olvasóból könyvtáros
2016. február 16. 10:10

Potyecz Enikő munka közbenPotyecz Enikő a vendéglátás és a kereskedelem vizeiről evezett át a közösségi művelődésére, ahol nemcsak megtalálta a hivatását, de sikerült helyben, főállásban elhelyezkednie. Az alábbiakban ezt az utat mutatja be saját szavaival. 

Potyecz Enikőnek hívnak, születésemtől fogva Rétságon lakom. 2013 novemberében kezdtem el a Nemzeti Művelődési Intézet Kulturális Közfoglalkoztatási Programjának keretein belül városunk Művelődési Központ és Könyvtárában dolgozni. A programmal az intézmény vezetőjén és a helyi könyvtárosokon keresztül kerültem kapcsolatba.

 

Mindig is vonzottak a könyvek, a kézművesség, a kultúra és a művelődés világa, ennek ellenére korábban mégsem merült fel bennem, hogy ezen a terülten helyezkedem majd el – hogy itt találom meg a helyem.

 

Tanulmányaimat Balassagyarmaton végeztem, az érettségi bizonyítványt a Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskolában szereztem meg, majd a Mikszáth Kálmán Szakközépiskolában és Szakiskolában kereskedő és boltvezető képesítésre tettem szert. Pályakezdőként mégis a vendéglátásban sikerült elhelyezkednem, majd több munkaterületen is kipróbáltam magam, de egyiket sem éreztem hivatásomnak. Munkatapasztalat nélkül, egy 3000 lelket számláló kis településen nem volt egyszerű az álláskeresés. Mindig is kötődtem szülővárosomhoz, számomra nem volt kérdéses az, hogy ezt a Börzsöny lábánál fekvő kisvárost nem cserélném el semmiért – nem csak élni, dolgozni is itt szeretnék… Több hónapja voltam álláskereső, mikor a könyvtárba betérve az intézmény vezetője megkérdezett – mint a könyvtár aktív látogatóját –, hogy szeretnék-e a Nemzeti Művelődési Intézet szervezésében induló országos közfoglalkoztatási program keretein belül a művelődési központ és könyvtár feladatait ellátó intézményben dolgozni. Természetesen örömmel mondtam igent a lehetőségre, majd rövid időn belül munkába is álltam.

Potyecz Enikő munka közben

Már az első néhány héten sikerült kamatoztatnom korábbi munkahelyeimen megszerzett munkatapasztalataimat. December elejétől az évről évre megrendezésre kerülő karácsonyi ünnepségre készültünk. Mindig is szerettem a kreatív feladatokat, és szívesen dolgozom csapatban, így nagy örömömre szolgált, hogy részt vehettem a szervezésben, az előkészületekben és a dekoráció megtervezésében, az ünnepségen pedig kézműves foglalkozást vezettem.

A karácsonyi ünnepek eltelte után, januárban, munkahelyemre visszatérve időm nagy részét a kulturális programok szervezésének, lebonyolításának és a könyvtári feladatok ellátásának tanulásával töltöttem. Gyorsan megtanultam a könyvek kölcsönzésének menetét, a számítógépes kölcsönző program és az irodai gépek kezelését. Közben munkatársammal megkezdtük a többi, jobbára értékfeltárásra irányuló feladat előkészületeit. Sok segítséget nyújtottak a program keretein belül megvalósult képzésen szerzett új ismereteink, és rövid időn belül felvettük a kapcsolatot városunk több lakosával is, értékteremtő/értékőrző, igaz értékeket képviselő emberekkel. Ezekből a találkozásokból két interjú is született. Riportot készítettünk dr. Bódi Istvánnal, a már nyugdíjas éveit töltő háziorvosunkkal, akit csodálatos fafaragásai és kerámiagyűjteménye miatt kerestünk meg, és Pfaff Lászlóval, aki az otthonában levő, katonai ritkaságokból, híradástechnikai eszközökből, és honvédségi vegyi védelmi felszerelésekből álló gyűjteményének múzeumában kalauzolt végig minket. Plusz motivációként szolgált, hogy ez utóbbi cikkünk a Szín Közösségi Művelődés folyóiratban is megjelenhetett.

Dr. Bódi Istvánnal interjúkészítés közben

A II. Kulturális Közfoglalkoztatási Programba a korábbi periódusban szerzett tapasztalatokkal gazdagodva vágtam bele. A program ideje alatt vált bizonyossá, hogy a jövőben egy kolleganő távozása miatt megüresedett helyet jómagam tölthetem majd be. Így az elkövetkező hónapok a kiállítások, könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, és további rendezvények szervezésén túl újabb könyvtári ismeretek elsajátításával, tanulással teltek. Ezek között szerepelt például a könyvtári állomány gyarapítása és apasztása, könyvek állományba vételének menete, katalógusba sorolása és a leltárkönyv vezetése… Így a második program befejezése után, március elsején boldogan álltam ismét munkába, immár nem közfoglalkoztatottként, hanem könyvtári munkatársként – mint közalkalmazott.

 

Potyecz Enikő