Látó utak a vidék felemelkedéséért – A közösség- és gazdaságfejlesztés jó gyakorlatai Szatmárban
2014. július 23. 15:17

Látó utak a vidék felemelkedéséért – A közösség- és gazdaságfejlesztés jó gyakorlatai Szatmárban

A jó gyakorlatok megismerése és a közös gondolkodás – ez a két cél vezette a Nemzeti Művelődési Intézet Közösségi kezdeményezések Országos Szakmai Központ munkatársait, amikor július 15-én és 16-án látó utakat szerveztek a szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg megye néhány településére.

A szakmai programon négy megye (Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun, Békés és Hajdú-Bihar) mintegy húsz képviselője vett részt, köztük polgármesterek, önkormányzati dolgozók, egyesületek munkatársai, illetve az érintett megyék módszertani referensei. A delegációt Sotkó Levente Attila, a Nemzeti Művelődési Intézet szakreferense is elkísérte.

 

A látó út elsőként „Szatmár szívébe”, a hatszáz lakosú Panyolára vezetett. A résztvevőket Jantyik Zsolt, a Közösségi Kezdeményezések Országos Szakmai Központ vezetője látta el indító gondolatokkal. Köszöntőjében idézte Závogyán Magdolnát, a Nemzeti Művelődési Intézet főigazgatóját, aki vallja, társadalmunk minden gondjára, bajára megszületett már a megoldás valamelyik faluban vagy városban, csak fel kell kutatnunk, meg kell ismernünk, és át kell tudni adnunk egymásnak ezeket.

 

Panyola polgármestere, Muhari Zoltán előadásban ismertette a falu történetét és a település gazdaságának főbb jellemzőit. Mint mesélte, diákként járt először Panyolán, s később családostól tért vissza a jellegzetes szatmári faluba, amelynek eredeti házait ugyan elmosta az 1970-es árvíz, de a táj szépsége, a Szamos, a Tisza és a Túr alakította természetes környezet megmaradt. A ki nem használt erőforrás, a félvad, apró szemű „nemtudom” szilva dzsungelgyümölcsöse adta az ötletet, hogy megalapítsák a panyolai pálinkafőzdét, amely nagyobb, mint egy manufaktúra, de még nem minősül nagyüzemnek. Négy év után, 2006-ban, amikor megválasztották polgármesternek, átadta a pálinkafőzdét és az időközben márkanévvé lett „Panyolai elixír” készítését az új tulajdonosnak, ő maga pedig immár az önkormányzat kísérleteit, a szociális földprogramot, a konyhakertet, a takarmánytermelést és az élelmiszer feldolgozást irányította. Mint mondta, az emberek először nem hittek a pálinkafőzde és a földprogram sikerében, de a kezdeti eredményeket látva megjött a lelkesedésük. A közös lekvár főzés, szilva aszalás pedig létrehívta a Szatmári Ízek Háza, a szociális szövetkezet és a helyi értékek boltja intézményeit.

 

A gazdaság élénkítése mellett a polgármester a kulturális és közösségi élet fejlesztésére is nagy súlyt helyez. A Határmenti Világzenei Fesztivál idén már IX. alkalommal várja az érdeklődőket augusztus 8. és 10. között. A fellépők – csak néhány név közülük: Rúzsa Magdi, a Folk Error és a Balkán Fanatik – is jelzik, az esemény mára országos rangúvá, jelentőségűvé vált. Generációk ünnepévé lett a fesztivál, ahol barátságok és szerelmek is szövődnek, egy fiatal pár például ezen a nyáron Pécsről tér vissza megismerkedése színhelyére, hogy Panyolán kössön házasságot. A lagzi is igazi közösségi élmény, helyi esemény lesz.

 

A látó út következő állomása Rozsály volt. A nyolcszáz lakosú településen Sztolyka Zoltán polgármester fogadta a küldöttséget. Az önellátóvá vált falu büszke történelmére, múltjára és híres szülötteire, köztük Béres András néprajzkutatóra, a Déri Múzeum egykori igazgatójára, a Debreceni Népi Együttes alapító koreográfusára. Emlékét a település néptánccsoportja őrzi.

 

A polgármester tájékoztatása szerint a falu 95 hektáron gazdálkodik. A helyiek elsősorban lovakat, sertéseket tartanak, a településnek saját vágóhídja van. A helyi termékeket Rozsály boltjában értékesítik. Mindenben az elődök példáját követik – fogalmazott Sztolyka Zoltán. A szövetkezet területe nemcsak a gazdálkodást, hanem a közösségi életet is szolgálja. A fiatalok a „kemencés házat” vehetik igénybe az összejöveteleikre, ahol közösen főzhetnek, de akár énekelhetnek, táncolhatnak, a közeli tóban horgászhatnak is. A kulturális élet támogatásában és szervezésében fontos szerepet tölt be a falu alapítványa, amely tömöríti a helyi művészeti csoportokat, a már említett táncegyüttes mellett a kórust, a színjátszó kört és a különböző sportklubokat, valamint működteti a helyi televíziót, amely a környék 14 településén fogható.

 

A delegáció tagjai érdeklődéssel hallgatták a beszámolókat és számos kérdést tettek fel, így hasznos eszmecsere alakult ki a vendéglátók és a vendégek között.

 

A tanulmányút első napja Túristvándiban zárult. A hétszázötven lelkes kistelepülésen a közelmúltban leköszönt polgármester, Lakatosné Sira Magdolna fogadta a szakembereket. Mint ismertetőjében elmondta, a falu fejlődését meghatározza, hogy „városszegény” környezetben van, 25 kilométerre az ukrán határtól. Az összes nagy gazdasági központ – Szatmárnémeti, Kassa – határon kívül esik. Közigazgatásilag Kömörő, Szatmárcseke és Nagyar tartozik Túristvándihoz, közös a nyolc évfolyamos általános iskola, ahol 30 gyerek tanul 8-10 fős osztályokban. Az iskola fenntartása nem kis erőfeszítést jelent az önkormányzat részéről.

 

Túristvándi a térség idegenforgalmi központja európai hírű nevezetességének, a 18. században épült vízimalomnak köszönhetően. A település közel 300 vendégággyal rendelkezik, a turisták mintegy 7200 vendégéjszakát töltenek itt. A Túr folyó 99 kanyarral öleli körül a falut. A nyár legnagyobb közösségi eseménye a halászléfőző verseny, amelyre 40-50 csapat jelentkezik. Sokan tíz éve visszajárnak a rendezvényre, amely lehetőséget ad számos kulturális program szervezésére is.

 

2006-ban indult a település gazdaságfejlesztési programja – tájékoztatott a volt polgármester. Első lépésként az önkormányzat felmérte a lakosok jövedelmét, amelynek nagy része akkoriban „kiment” a faluból. A pénz helyben tartására épült fel többek között a piaccsarnok, ahol a helyi termékeket vásárolhatják meg a falusiak.

 

A látó út másnapjára is jutott bőven látnivaló Túristvándiban: a vendégek megtekinthették a település szociális létesítményeit (a mélyszegénységben élők számára épült fürdőt és mosókonyhát), az önkormányzat tulajdonában lévő kerteket, ültetvényeket és a Túr partján kialakított közösségi tereket, ahol minden korosztály játszhat, pihenhet és szórakozhat.

 

A delegáció Hodászon fejezte be programját. A legkisebb nagyközség 3500 lelket számlál, a lakosság több mint fele roma származású. Az önkormányzat egyik legfontosabb programja a gazdálkodás visszatanítása, ennek keretében jelenleg hétezer méter uborkát és ötezer méter paprikát termelnek a község határában a legkorszerűbb módszerekkel. Terveik között szerepel szociális ház, saját vágóhíd, szociális bolt és községi piac kialakítása.

 

A környék (Nyírmeggyes) híres szülötte, Czine Mihály irodalomtörténész három éves korától nevelkedett Hodászon. Szülei házát emlékházzá kívánja alakítani az önkormányzat. Ami már megvalósult: egy, az országban egyedülálló roma tájház, amelyet a település „Cigánysorán” hozott létre Rézműves Melinda etnográfus, aki maga is a környéken született. Eleinek kívánt emléket állítani a jellegzetes patics falú, kétosztatú lakóház felújításával és berendezésével.

 

A vendégek megtekinthették a helyi görög katolikus templomot is, ahol a roma lakosság közösségre talált, s amelyet olyan lelkész vezet, aki munkáját missziónak tekinti.  

 

A különleges túra közös ebéddel és beszélgetéssel, a látottak értékelésével zárult. A szakemberekből álló csapat minden tagja nagyon hasznosnak ítélte a programot, amely betekintést engedett egy-egy település életébe, a helyi gondok megoldására létrehozott projektekbe. A polgármesterek, közösségfejlesztők számos ötletet kaphattak egymástól.

 

Az ország távolabbi részéről érkezők közül többen megfogalmazták, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéről nem él túl pozitív kép a köztudatban. Elmaradott, szegény vidéknek tartják. A látó út során bebizonyosodott, hogy nemcsak különlegesen szép természeti értékei vannak, de rendezett települései, lelkes polgármesterei és nem utolsó sorban szorgalmas lakói is, akik mintaértékű programokat hoznak létre. A pozitív tapasztalatok abban is megerősítették a csoport tagjait, hogy az együttműködést további látó utak szervezésével folytatni kell.

 

Szerző: R. Simor Katalin

Fotó: Szabó László

 

Kapcsolódó cikk: A tudásmegosztás és a tapasztalatcsere útján jártunk