Peter Brook: Battlefield / Csatamező
2016. december 05. 14:18

Peter Brook a huszadik század egyik legnagyobb hatású rendezője a Trafóba látogat Csatamező (Battlefield) című előadásával december 14-16-án. Brook átformálta a műfajt; színházi rendezései, filmjei, színházelméleti írásai az egész világon ismertek és elismertek. A Budapestre érkező produkció a hindu eposz, a Mahabharata csatajelenete utáni pillanatát merevíti ki 70 percben. Az előadás előzménye egy harminc évvel ezelőtti, kilenc  órás előadás, amely az egész történetet színre vitte.

Peter Brook azzal hozott újdonságot majd hét évtizeddel ezelőtt, hogy szakított a hagyománnyal, lecsupaszította színpadot, egyszerű, letisztult világot teremtett előadásaiban. A Trafóban is megelevenedő csatamezején sem jelennek meg halott testek vagy fegyverek; a pusztítás és az események húsbavágó komolysága mégis megkérdőjelezhetetlen. A produkció korokon és kultúrákon ível át, s olyan gyöngyszemmé válik, ami örökké aktuális – akárcsak a Mahabharata.

Brook Angliában kezdte munkásságát, volt a Royal Shakespeare Company rendezője, Iránban helyi művészekkel fogott kísérletezésbe, 1971 óta Párizsban él. Rendezett színházat, operát, filmet, írt tanulmányt, esszét. A szanszkrit legenda egészét adaptáló eredeti előadást, a Mahabharatat tíz éven át tartó intenzív munka előzte meg. A produkció valóban nemzetközi volt, hiszen indiai és japán szereplő is gyarapította az előadók sorát.

A három évtizede készült előadás nemcsak az egyedi stílussal váltott ki nagy figyelmet és sikert, de azzal is, hogy a hindu kultúra alapművét csatornázta be az európai gondolkodásba. „Brook sok évtizedes következetes kulturális-színházi kutatómunkával esszenciálisan globális (ugyanakkor kopírozhatatlan) nyelvet teremtett.” (Upor László, színház.net)

Az új produkció az előzőhöz hasonlóan nemzetközi, Toshi Tsuchitori japán zeneszerző élő játéka teremt benne egyedülálló atmoszférát, belga, francia, afrikai, angol színészek lépnek színpadra. Az adaptálásban és a rendezésben pedig Jean-Claude Carrière és Marie-Hélène Estienne francia alkotók voltak Brook segítségére.

A Csatamező kifinomult, visszafogott eszközökkel mesél életről, halálról, emberi létről:

„Elég, ha az egyik színész egy sárga takaróval megáll az egyenes derékkal a földön kuporgó, maga elé meredő társa mögött, elég, ha a szélesre tárt takarót finom mozdulattal összezárja a másik arca előtt, és máris többet – több elmúlást – élünk meg, mint egyetlen ember halálát.  Amikor galambról és a sólyomról szóló tanulságos történet kerül sorra, két vízszintesen tartott bambuszpálca szolgál mérlegül, két térdelő színész pedig a pálcára helyezett állal „méri ki” a galamb és az igazságos király súlyát. Az öt előadó magától értetődő plaszticitással műveli a szót és a zenét. Az arc, a tekintet, a mozdulat, a gesztus tisztaságában, elengedett koncentráltágában a történet." (Upor László, színház.net)

„… káprázatos színházi előadás, aminek hatására elgondolkodunk az emberi pusztítás végtelenségén, de cselekvés helyett inkább visszavonulásra késztet.” (Michael Billington, The Guardian)

A színháztörténeti ikon nem most látogat először Magyarországra, a 70-es években és 2009-ben járt Budapesten. Nemcsak előadásait tekinthette meg a közönség, de workshopot is tartott a szakma hazai képviselőinek. Azóta kétszer járt Magyarországon Brook, és mutatta meg, milyen a lecsupaszított színház világa.

 

További információ

Forrás: Trafó Kortárs Művészetek Háza