Közfoglalkoztatási arcképcsarnok 9. - Régmúlt örökségünk apró darabja , avagy mentsük meg a múltunk darabjait!
2016. augusztus 02. 08:50

Mindig azt szoktam mondogatni, hogy nem kell mindig mindenáron a múltba révedeznünk, hiszen van, amiből az emberiség úgysem fog soha megfelelő konzekvenciákat levonni arról, amiből tanulhatnánk, és jobb jövőt tudnánk biztosítani ennek az új generációnak. Ezzel szemben viszont azt is gondolom, hogy nagyon fontos megtartanunk azt, ami a múltunkból megmaradt nekünk: értékeinket, amiket őseink megalkottak nekünk – akár az irántuk való tisztelet miatt akár, hogy emlékezünk arra, amitől azok vagyunk, aki vagyunk.

Kötelességünk ezeket az értékeket felkutatni, rendbe tenni, megóvni, vigyázni rá, és a jövő nemzedékének elrakni, megmutatni, megismertetni velük azt, ami ránk maradt; nemcsak az anyagi érték miatt, hanem a szellemiség, a feeling és a tudás hatalma, és hogy nekik is a részükké váljon az a sok minden, melyet egyes népcsoportok kialakítottak. A mai világunkban, ahol rendelkezésre áll ez a sok modern kütyü, talán kicsit könnyebb dolgunk is van.

Bennem is ez indította el a „vezér hangyát”. Amikor 2015-ben bekerültem a III. Kulturális Közfoglalkoztatási Programba és először átvettem a kultúrház kulcsait, rátaláltam egy digitalizálóra. Emlékszem, akkor azt gondoltam, milyen jó lenne egy régi felvételre rábukkanni, amin a régi hagyományos, úgynevezett „árpádi sváb” nyelven beszélnek egy olyan dialektussal, amit a világon sehol máshol nem használnak. Éppen ezért kezdtem el kérdezgetni, kutakodni, érdeklődni, hogy nem-e lehet valahol valakinek egy ilyen felvétele. Persze igen sokáig nem jutottam semmire. Azt tudtam, hogy valahol valakinek csak van egy ilyen a birtokában, de nem jutottam közelebb a megoldáshoz. Mígnem egy teljesen véletlenszerű, már-már triviális szóba elegyedés során az egyik idősebb nénivel beszélgettem, amikor megkérdeztem nem tud-e ilyenről, vagy esetleg neki nincs-e a birtokában valami ilyen, vagy ehhez hasonló dolog. Mire a legnagyobb megdöbbenésemre azt felelte: neki ugyan nincs, de emlékszik rá még vagy 10 évvel ezelőtt voltak itt a tv-sek és készítettek egy anyagot, amin pont „árpádi svábul” beszélnek néhányan arról, hogy mi volt régen, mit csináltak és ehhez hasonló dolgok. Hát nagyon megörültem ennek a hírnek! Persze kétes volt, hogy megtalálom-e a felvételt, hiszen azt sem tudtam, hogy kihez menjek érdeklődni vagy merre is induljak el. Akkor azt gondoltam, hogy talán az lenne a legegyszerűbb, ha megkérdezném a falu híres zenész csoportjának vezetőjét, hiszen ő születése óta itt lakik, sokakat ismer a faluban, és ha valaki tud nekem segíteni ennek a felkutatásában, ő biztos. Így hát felkerestem az otthonában és megkérdeztem, nem tud-e erről valamit. Az úr nagyon kedvesen elmosolyodott és azt mondta, de tudom, az én szüleim vannak a felvételen és meg is van neki videokazettán a műsor és nagyon szívesen a rendelkezésemre bocsátja, ha vigyázok rá, és neki is adok egy CD másolatot, hiszen már olyan sokszor megnézték a szalagot, hogy az már szinte teljesen tönkrement. Sajnos a felvételen szereplő néni és bácsi már meghaltak, pedig elmondásuk szerint ők nagyon szívesen segítették volna a munkámnak azt a részét, ahol az örökségünk megtalálása és megtartása a szempont. Pontosan ezért a következő hasonló projektem ehhez a zenekarhoz fog kapcsolódni, név szerint a „Ritter Kapelle” nevű eredeti sváb zenét játszó együtteshez, hiszen nem mindegyik falu dicsekedhet azzal, hogy van egy ilyen zenekara; és ebben is segítségemre lesznek, ezt már előre meg is beszéltem.

Amúgy bár az én ereimben is van valamennyi sváb vér, jómagam nem beszélek svábul, ezért csak elmondásból tudom, hogy a régi szokásokról, hagyományokról beszélnek a felvételen - ez egy igazi kuriózum szerintem. Így került hozzám a felvétel, ami azt gondolom nagyon nagy szerencse, hiszen a film szinte teljesen nézhetetlen volt már a videokazettán, és ha nem történik meg ez az egész tündérmesébe illő történet, akkor ez elveszik az enyészetbe.

 

Mohai Ágnes – közösségi munkás

Pécs, 2016. június 23.

 

A Nagyárpádi Kulturális Egyesület 2014-ben alakult. Fő célja a helyi kulturális értékek megőrzése és újraélesztése mellett a közösség összekovácsolása. Nagyárpád Pécs egyik déli városrésze, mely 1955-ig önálló község volt.