Közfoglalkoztatási arcképcsarnok 8.: Közfoglalkoztatásból a megújult IKSZT-be
2016. május 11. 12:43

Molnár PertronellaNem sokáig volt munkanélküli a mintaprogramként indított I. Kulturális Közfoglalkoztatási Program zárása után Molnár Petronella, aki az Egeracsai Önkormányzatnál dolgozott közösségi munkásként. Rátermettségét, ember- és közösségszeretetét megismerve elnyerte a településvezetés bizalmát a megújult IKSZT munkatársi posztjának elnyerésére. Azóta főállásban szolgálja Egeracsa közösségi-kulturális életét – Molnár Petronellával arról beszélgettünk, milyen emlékeket őriz a mintaprogramról, és hogyan tudja hasznosítani az akkor szerzett ismereteit hivatásában. 

Konczér Katalin: Mikor és mennyi ideig dolgoztál kulturális közfoglalkoztatottként Egeraracsán?

Molnár Petronella: Egeraracsa Község Önkormányzatánál az első programba kapcsolódtam be, miután a település vezetése engem választott ki a kulturális közfoglalkoztatotti feladatokra. Az időszak rövid volt, hiszen 2013 decemberétől 2014. április végéig tartott, de az életem alakulása szempontjából mégis meghatározó volt ez az öt hónap.  

 

KK: Milyenek voltak az akkori munkakörülményeid és melyek voltak az elsődleges közösségi feladataid?

MP: Mivel az első Kulturális Közfoglalkozatási Program alatt a Kultúrház felújítás alatt állt, ezért a munkámat az önkormányzat szolgálati lakásában és a könyvtárában láttam el. A munkakörülményeim meglehetősen spártaiak voltak, és vegyes palettát mutattak a feladataim. A munkaidőm alatt segítettem a közmunkások szakmai irányítójának feladatait, így betekintést nyertem a kulturális közfoglalkoztatáson kívül eső közfoglalkoztatotti munkákba. Érdekes volt számomra az emberekkel való törődés, a településért végzett fizikai munka rendszere. Ezen kívül programokat szerveztem, többek között karácsonyi ünnepséget, farsangot még a szolgálati lakásban, mert még akkor nem volt készen a kultúrházunk. Ezeken kívül egy rendszeres klubdélutánt is létrehoztam, ahol a településen élő mamák, asszonyok összejöhettek, beszélgethettek, süteményrecepteket cserélhettek, közben teát fogyaszthattak. Természetesen én készítettem el a meghívókat, plakátokat, amiket személyesen hordtam, ragasztottam ki, de aktív résztvevője voltam a beszélgetéseknek is.

A munka rugalmas, változatos és kihívásokkal teli volt, ezek a körülmények fontosak számomra.

 Zalaapáti Farsangi Fánkkarnevál - a csapat különdíjas lett. Középen Molnár Petronella.

KK: A kulturális közfoglalkoztatás során részt vettél egy képzésen. Milyen tudást sajátítottál el?

MP: Igen, részt vettem egy nyolc napos képzésen a Balaton Színházban, amit Csengei Ágota, a keszthelyi Goldmark Károly Művelődési Központ igazgatója tartott, a Nemzeti Művelődési Intézet Zala Megyei Irodájának szervezésében. Ki kell hangsúlyoznom, hogy a tanfolyam nagyon hasznos volt számomra. Megismerhettem a munkát adó intézet hálózatát, sokrétű feladatait. Ezen túlmenően szakmai ismereteim is nagymértékben bővültek. A tananyagból három területet emelnék ki, amik nélkül ma sokkal „szegényebbnek” érezném magam, és biztos vagyok abban, hogy nem tudnám olyan alaposan végezni mindennapi feladataimat.

Az egyik ilyen terület a közösségek fejlesztése témakör. A közösségek kapcsán fontos volt kitérni önmagunkra, akik a közösségekkel foglalkozunk, milyen az önismeretünk, illetve miért szükségesek a közösségek, milyen szempontokat kell figyelembe venni a közösségek megalakításánál, a meglévő közösségek fejlesztésében, illetve hogyan lehetséges a helyi aktivitás növelése. Ugyanilyen kiemelkedő terület a tervezés. Első lépésként tisztában kell lennünk a jelenlegi körülményekkel, lehetőségekkel, veszélyekkel – ezt szolgálja a SWOT elemzés, amit a képzés során elvégeztünk önmagunkra és a településünkre vonatkozóan is.

Az előzőekre építve kidolgoztunk projektterveket, illetve forgatókönyveket (BRIEF). a forgatókönyv sémát a mai napig nagyon jól tudom hasznosítani a rendezvények kapcsán.

A képzés végén egy tanúsítványt kaptam, amit szintén fontosnak tartok, mint dokumentumot.

Soha nem gondoltam volna, hogy ezek a kezdeti lépések a közösségfejlesztésben milyen meghatározók lehetnek majd az életem, pályám alakulása során.

 

KK: Ebben az időszakban próbáltál-e más munkákat is keresni?

MP: Bevallom, annyira jól éreztem magam a jelenlegi helyemen, hogy ez idő alatt nem kerestem másik munkát, és most már mondhatom – szerencsére – a munkaügyi kirendeltség sem közvetített ki más területre.

 Te szedd! - Önkéntes akcióban

KK: Mi történt ezt követően, hogyan kerültél kapcsolatba a mostani munkahelyeddel?

 

MP: Miután a program véget ért, és a kultúrház-felújítás kiviteli munkái is a végéhez közeledtek, nem sokáig maradtam munkanélküli. Egeracsai lakosként nagyon jól jött számomra az IKSZT munkatárs posztra kiírt pályázati felhívás. A település vezetése is biztatott a pályamunka beadását követően, és nagy örömömre el is nyertem a munkakört: 2014. május 7-én IKSZT munkatárs lettem. Teljes energiával készültünk az új intézmény átadására.   

Ünnepélyes megnyitóval avatták fel a Nyugat-Dunántúli régió új Integrált Közösségi és Szolgáltató Terét 2014. július 26-án, Egeraracsán.” – szóltak az akkori híradások a település életében nagy eseménynek számító intézmény átadásával kapcsolatosan. A rendezvényen Kiss László Tibor, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Zala megyei referense tartott nyitóbeszédet, melyben hangsúlyozta az IKSZT-k szerepét a környezettudatos szemléletformálásban. Kiemelte a fenntarthatóság és a megújuló energiaforrások fontosságát, valamint felhívta a figyelmet a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) által meghirdetett „Zöld IKSZT” versenyre is.
A település plébánosa, Farkas László megáldotta és felszentelte az épületet, majd a polgármester, Tóth István köszönte meg az IKSZT létrehozásában segédkezők munkáját.
Nyomatékosította az esemény fontosságát a falu életében, hiszen a közösségi ház adhat majd otthont az újonnan formálódó közösségeknek, szervezeteknek.
A rendezvény alkalmából Bognár Tibor amatőr festőművész és fafaragó munkáiból rendeztünk kiállítást az épületben, fellépett a zalavári AZTA tánccsoport, a dióskáli Dióvirág Dalkör és a Re-Folk zenekar. 

Az átadás napján elhangzott előadások iránymutatást jelentettek a feladataim megtervezésében. Hangsúlyt kap a vidéki élet, a fenntartható közösségi lét és egyáltalán a falufejlesztés, amelynek alapja a helyi lakóközösség: a jövő rájuk épül, az ő aktív bevonásukkal.

 

IKSZT munkatársként felelősségteljesebb feladatokat kell ellátnom. Vannak kötelezően előírt feladatok, ifjúsági, közösségi programok, közművelődési programok, egészségfejlesztési programok szervezése. Az idei, 2016. évben eddig megrendeztük a farsangi mulatságot, az idősek napját, melyen többek között felléptek a Zalavári Szépasszonyok és a pacsai Nőszirom Egyesület. Nagyon készülünk a március 13-i, a falu életében meghatározó eseményt jelentő ünnepségre: aznap avatják fel településünk címerét és zászlaját.

Az év során mindig arra törekszem, hogy valamennyi egyházi és állami ünnephez kapcsolódó ünnepet, megemlékezést, eseményt megtartsunk Egeraracsán. Ezen kívül a különböző korosztályok igényeinek figyelembe vételével áll össze az éves munkatervünk.

 Húsvétváró délután

A „Termelő falu” falufejlesztési program keretében és a 30 főt foglalkoztató közmunka kihasználásával elkészült a közösségi vágópontunk. Ehhez az önkormányzat egymillió forintos önrészt vállalt, és 6,5 millió forint támogatást sikerült elnyernünk. A vágópont teljesen felszerelt: mérlegekkel, húsdarálókkal, elektromos szárnyas-kopasztóval, kolbász és hurkatöltővel, lánckesztyűvel, bőrköténnyel, hűtőkamrával, fagyasztóval, kés-sterilizálóval is ellátott feldolgozó áll a lakosság szolgálatában. A falu lakói csekély bérleti díj ellenében használhatják a vágópontot, elvégezve itt akár egy disznóvágást is. A körülmények tökéletesen megfelelnek a vadhús feldolgozásához is, így a térségben szervezett vadászatot is szolgálhatja. A takarítást a közmunkások végzik.

A település jövőre vonatkozó fejlesztési elképzelései között szerepel a közösségi ház további bővítése: a helyi rendezvények hatékony lebonyolítását segítve, a település vezetése egy zsindelytetős, nyitott pajta megépítését tervezi.

Úgy gondolom, hogy az öngondoskodás példaértékű komplexitását tapasztalhatjuk Egeraracsán, ahol az egyénre, a helyi közösségre épített gazdaságfejlesztésnek lehetünk tanúi.

A völgyes vidéket, a víztározó tavakat a turisták egyre jobban kedvelik. A szép táj, az erdős környezet kiváló turisztikai vonzerő, ezért a halászat, horgászat, túrázás területén idegenforgalmi attrakciófejlesztés elindítását tervezzük a térségben. Szorosan együttműködünk a szomszédos településekkel, az erőforrásainkat együtt, egymásra építve használjuk ki.

A természet, a táj és annak védelme meghatározó az életemben, így számos akció szervezésében én magam is részt veszek, de az erre irányuló munkákat is vállalom.

 

Szerző: Konczér Katalin

 

 ***

 

Molnár Petronella általános iskolai tanulmányait a Dióskáli Általános Iskolában kezdte el, annak bezárását követően pedig a Zalavári Cirill-Metód Általános Iskolában folytatta. Itt kezdett el érdeklődni a természet- és állatvédelem iránt, mely pályaválasztását is befolyásolta. Középiskolai tanulmányait a keszthelyi Nagyváthy János Szakközépiskola és Kollégiumában végezte, majd az érettségit követően az iskola természet –és környezetvédelmi technológus szakán tanult tovább. Tanulmányai befejeztével pár hónapos álláskereső periódus után kapcsolódott be az I. Kulturális Közfoglalkoztatási Programba. Az Egeracsai Önkormányzat közösségi munkásaként ismerkedett meg a közösségi rendezvények szervezésének világával. 2014 májusa óta az Egeracsai IKSZT főállású munkatársaként kamatoztatja az akkor megszerzett tudást.