Nemzeti Művelődési Intézet Békés Megyei Irodája

Két keréken ismerték meg az értékeket
2015. július 30. 13:56

Megdőlt az országos melegrekord 2015. július 23-án, amikor a Tekergők éppen Kaszaperen kerékpároztak. A Nemzeti Művelődési Intézet Békés Megyei Irodája által szervezett Tekergők – ifjúsági közösségek kerekek és értékek mentén elnevezésű táborban részt vevő gyerekeket azonban nem zavarta a kánikula: bicikliztek, kameráztak, interjút készítettek keddtől szombatig. Hajtotta őket, hogy olyan emberekkel ismerkedtek meg, és olyan értékeket találtak a szűkebb környezetükben, amilyeneket még soha.

Utólag bevallom, indulás előtt izgultam, hogyan fog a csapat öt nap alatt száz-százhúsz kilométert biciklizni az év legforróbb napjaiban. Mi van, ha sorra dőlnek majd ki az országúton, mi lesz, ha megmakacsolják magukat és nem akarnak jönni, hiszen a korosztály vegyes: 10 és 16 éves is akad közöttük. Tizenöt gyerekkel bármi megtörténhet. A tábor azonban minden elképzelésemet felülmúlta. A fiatalok panasz helyett csak olyan kérdésekkel bombázták a táborvezetőket és a fotózást tanító, a forgatásokat vezető szakembereket, Szabó Ákost és Szabó Bálintot, hogy legközelebb hova megyünk, mit látunk, hány kamerát és fényképezőgépet vigyünk? S bírták energiával. Jobban is, mint a felnőttek.

 

 

Kedden Tótkomlóson Bunda Gábor félprofi fotós vezetésével különleges homlokzatokat, kéményeket, címereket fedeztünk fel, majd Csontos Pál helytörténet-kutató navigálásával végigjártuk a várostól nem messze található Tanyamúzeumot. A fiatalok boldogan próbálták ki az udvaron álló különleges traktort, amivel egykor a szlovák gazdálkodók dolgoztak. Aznap éjjel sokáig tartott a gyerekeknél a buli, de becsületükre legyen mondva, másnap fél nyolckor már úton is voltunk Pusztaföldvárra.

 

Pusztaföldváron pihent is, játszott is a csapat Laduver Márta, a pusztaföldvári IKSZT vezetője irányításával. A fiatalok gyúrtak kenyérlángost, amit ebédre maguk szolgáltak fel a gulyásleves után. Felfedezték a felújított integrált közösségi térben a konditermet és a könyvtárat, jártak a múzeumban, versenyeztek, ki rakja gyorsabban össze a város különböző pontjain elhelyezett feladványt. Majd újra nekivágtunk a húsz kilométeres szakasznak, a délutáni rekkenő hőségben. Mindenkit vigasztalt azonban a tudat, hogy egy órát ingyen eltölthetünk a híres tótkomlósi Rózsa Fürdőben, és ott felfrissülünk. A strandolás után vacsora következett, majd a gyerekek megismerhették az evangélikus templomot, sőt még a szószékre is felmehettünk. Aki bírta még szusszal, felmászhatott az 57 méter magas toronyba. Két  lány  nem mindennapi élménnyel tért vissza: pont akkor kapaszkodtak fel a szűk, meredek lépcsőn, amikor megszólalt mellettük a négy harang egyike, hogy negyed kilencet kongasson. Tíz percig csengett a fülük, de nem bánták, hiszen a templom tornyából nyíló látvány mindenért kárpótolt. Most nem volt olyan tiszta az idő, hogy Aradig ellássunk, de Orosháza és Kaszaper házai tisztán kivehetőek voltak. A naplemente pedig szintén életre szóló élményt jelentett.

 

 

Miután a 40 kilométer biciklizés, múzeumlátogatás, konditermi edzés, fürdő, templommászás sem bizonyult eléggé  fárasztónak, a fiatalok éjjel még fociztak egy kicsit a tótkomlósi ifjúsági szállás mellett található focipályán, majd nyugovóra tértek, hogy másnap reggel fél nyolckor "bevegyük" Kaszapert, ahol Pozsárné Nagy Ilona volt az idegenvezetőnk. Megnéztük a Vasúttörténeti Múzeumot, hogy megismerjük Kaszaper vasúti történelmét. Hrubák Pál és Jámbor Ferenc nyugdíjas vasutasoktól azt is megtudtuk, hogy néhány évtizede hogyan sütötték a nyílt sín mellett az ebédjüket a vágányok mellett dolgozók.

 

Aztán újra biciklire pattant a csapat és ellátogattunk az Ős-Kaszaperre, ahol megismertük Kaszaper múltját. A következő megálló Nagybánhegyesen a legrégibb, 150 éves ház volt, ahol a házigazdák hagyományos szlovák népviseletbe öltözve várták a csapatot és mutatták be a gyűjteményüket, miközben hagyományos tót étellel, kvasienkával, azaz gőzgombóccal várták a csapatot. Beszéltek arról, hogyan éltek egy szobában a családok, hol aludtak a helyiségben a nagyszülők, a szülők és a gyerekek és mennyire várták a fiatalemberek, hogy nagyobb korukban kiköltözhessenek az istállóba pihenni. Pepó Jánosné, a Nagybánhegyesi Szlovák Hagyományőrző Egyesület vezetője pedig arról mesélt, hogyan fogtak össze az emberek a 19. században a templomépítésért, és tíz éve a főtéren csobogó kútért.

 

 

Csütörtökön ellátogattunk Tótkomlóson, a Szlovák Tájházba, pénteken pedig nemezeltünk. Természetesen a csapat nem jöhetett el úgy Tótkomlósról, a Mesterségek Házából, hogy ne tanulták volna meg a tótkomlósi tánc, a mars lépéseit. A történéseket nemcsak hallgatták és nézték, hanem filmezték is a fiatalok és a felvételekből film is készült, amelyet szombaton, a zárónapon, a nagybánhegyesi Pancs fesztiválon is bemutattak.

 

 

Jövőre is jöhetünk? - kérdezték a gyerekek szinte minden nap. A Tekergők valóban jól sikerült, amelyhez az is hozzájárult, hogy minden település vendégül látta a csapatot egy ebédre. Sőt, sok helyen még ennél is többet kaptunk. Volt szülő, aki főtt kukoricával, a másik meg dinnyével örvendeztette meg a tábort, Tótkomlóson akadt olyan szomszéd, aki ingyen javította az egyik defektes kereket, sőt, az egyik művészellátó boltban zárás után is kinyitottak a kedvünkért és ingyen kaptunk kellékeket. Ezek a gesztusok pedig hatalmas kincset jelentenek.

 

Fekete Kata